Halál van, meg fatigue…mindenki zombi, a tréningen meg folyamatos terror van Dávidunk által. Nem csoda, hogy mikor hazaérünk kaja után egyből tanulás, 2 órát bírsz és bealszol. Ma Anett horkolt bele a síri csöndbe, vmi hihetetlen pozitúrában bealudt. De most hallom, hogy az egyik csaj órán aludt be 😀
És megy a stresszevés ezerrel, zabálsz, hogy ne aludj be. Beérünk reggel a terembe, már éhesek vagyunk, pedig előtte egy órával reggeliztünk. 10-kor letolod majdnem az összes kaját, amit magaddal vittél és várod az ebédszünetet. Fél kettőkor, mint akik egy hete nem ettek megszálljuk az éttermet és degeszre tömjük magunkat. 3-kor elérjük a kritikus pontot, amikor tök mindegy mi van, simán bealszol órán. Velem is majdnem megtörtént ma. 5-6 körül kiszabadulunk a pokolból és bevesszük az utunkba eső Billát, ahol jól bevásárolunk és alig várjuk, hogy végre hazaérjünk és együnk. Miután jóllaktunk, elkezdünk tanulni, de persze közbe rágni kell valamit, hogy ébren tartson.
“Jászt imájin!”