Lassan, de biztosan haladok afelé, hogy már azt se tudom milyen nap van, mikor hová kikkel repültem és hogy reggel van vagy este 🙂
Na de akkor íme a negyedik hetem a “world’s favourite low-cost airline”-jánál!

Még mindig a spanyol heteket élem, minden napra jut egy spanyol járat.. és egyre jobban utálom őket. Nem elég, hogy egyik se beszél angolul, de miért van az, hogy beszállnak a gépre és azt elölről hátra töltik fel??? nehogy véletlenül folyamatosan tudjon haladni a beszállítás. Ha már sikerült megkaparintani az első elérhető helyet, akkor ő már boldog és a folyosó közepére lebassza a csomagját és elkezdi kitúrni belőle nélkülözhetetlen kellékeit a megterhelő repülőútra. Persze a sor áll a kabinban, de őt ez cseppet sem zavarja. Majd nagy nehezen felrakja a csomagját, természetesen keresztbe, nehogy beférjen oda még egy! De még nincs vége, 2 perc múlva rájön, hogy neki melege van és kipattan a székből a folyosóra, mert neki fel kell rakni a kabátját, pulcsiját a csomag mellé. Persze ha az overwing exithez ül, ahol nem lehet se táska se pulcsi se semmi a kezedben fel- és leszálláskor, az istenért sem akarja megérteni, hogy miért kell neki azt felraknia! Mondjuk ez nemcsak a spanyolokra jellemző!

Szóval első napomon irány Almeria, jó 3 órás út. Remek, lengyel személyzettel…megint én voltam a kakukktojás és fasza volt úgy “beszélgetni” velük, hogy leszarták nem értek lengyelül. Szállunk le, 3-as 4-es sor lezárva, egy faszi ott ül. Mondom neki, uram leszálláskor nem ülhet itt, menjen vissza a helyére. Erre neki állt bunkózni velem, hogy hát miért kell neki visszamennie, ha itt nincsenek csomagok. Mondom neki mert ez a szabály, takarodj helyedre. Duzzogva ugyan, de visszaült. De azért az egyesnek elpanaszolta, hogy én elküldtem őt onnan, de ő is közölte vele, ha ez a gondja, írjon a Boeing-nek. Bunkó paraszt utasok, leszarják, hogy te mit mondasz nekik, persze, ha evakuálni kellene a gépet, akkor én mentsem meg őket! Na persze…

Másnap hosszú nap, Perpignan és Zaragoza. Egyre mentem be, éjjel egyre értem haza. Egyik csoporttársammal repültem. Hát az a csaj tök szőke. Mondom neki, lehetek hármas? Erre elkezdi, ő tuti nem lesz, legyek én. Mondom miért nem akarsz te hármas lenni, az a legjobb hely. Hát ő nem tudja, hogy annak mit kell csinálnia…. No comment… A papírokat se tudta kitölteni, ott leste, hogy én miket írok. Jó, hogy már egy hónapja itt vagyunk. Nap végén volt 20 percünk, hogy elérjük az utolsó vonatot, erre ő még nekiállt engedélyt kérni, hogy kicsekkolhat-e. Mondom ne kérdezd, hanem menj és csináld már! Én már rég kicsekkoltam!

Tegnap Brno és Girona az én drága Cristinámmal. Megint úgy kezdte az eligazítást, hogy többet beszéljek és mosolyogjak. ANYÁD! Na de a nap végén ezt mondta: I am impressed! Remek, remélem nem felejti el a következő utunkig, úgyis tuti beszívok vele minden héten egy napot… Brno-ban szakadt az eső. Megyek ki marshallingolni, mondom elég csúnya az idő. Kiállok terelni a népet, erre elkezd csöpögni, földi személyzet szól, hogy visszamehetek. Mondom kösz, de amíg ezek nem szállnak le, én fel nem jutok. Gyorsan be a gépbe és akkor kezd el szakadni. Persze a fél gép elázott mert beesett az eső. Stansteden meg a rendőrség várt minket. Kerestek vkit, de nem volt a gépen.
Girona felé volt egy kórus a gépen, baromi idegesítőek voltak, de legalább megitták az összes sört! Nagyon hangosak voltak és állandóan a folyosón álltak, nehogy közlekedni lehessen. WC-re nem volt időm elmenni, a szemetes trolley háromszor telt meg, mire végigértem a kabinon és már szálltunk is le. Visszafelé semmit nem vettek, nem is nagyon volt mit….

Holnap irány Malaga, természetesen Spo. Aztán a jól megérdemelt 3 nap off 🙂